Hol volt, hol nem volt...
Messze, hét határon is túl, élt egyszer egy király és egy királyné. Egy szép tavaszi napon, mikor a kertjükben sétáltak - éppen a kedvenc szömörce bokruk mellett -, a királyné megérezte, hogy gyermeket vár. Így aztán, mikor lányuk született, el is nevezték Szömörcének. Telt-múlt az idő, a kislányból egy gyönyörű királykisasszony cseperedett. Nemcsak, hogy szép volt, de messze földön híres is gyönyörű hangjáról, és arról, hogy esténként mikor lement a Nap, kiült a vár legmagasabb tonyának ablakába, és addig énekelt, amíg álomba nem szenderült mindenki.
Hogy, hogy nem, a királyleány énekének híre eljutott a Vörös sárkány várába. Az gondolt egyet, és sebtiben útra kelt, hogy elrabolja a Szömörcét! Csak szállt és szállt tizenkét éjjelen és tizenkét nappalon át, mígnem elért a király várához. Ott, a közeli erdő szélén megpihent. Mikor lement a Nap, és Szömörce királykisasszony álomba énekelte népét, a sárkány csapott egy nagyot hatalmas szárnyaival, felröppent a magasba, megragadta a Szömörce derekát és már vitte is magával. Szálltak sebesen a sárkány vára felé köd előttük, köd utánuk.
Mihelyt felébredtek, a király és az udvar népe ráeszmélt, hogy elrabolták a királykisasszonyt! A király kihirdette, hogy aki épségben és egészségben hazahozza lányát, az megkapja leánya kezét és fele királyságát. Útra is kelt sok vitéz és lovag, de senki sem hallotta hírét a királylánynak.
Egyre csak teltek a napok, de Szömörce hiába várta megmentőjét. Amióta elvitte őt a Vörös sárkány, egy hang sem jött ki a torkán, annyira bánatos volt szegény. Egy szép napon aztán, a sárkány odament a királylányhoz és kérlelni kezdte, ha már nem énekel neki, legalább beszélgessen ővele, mert biz belepusztul az unalomba amíg a lovagokat várja. Mivel a sárkány rendesen gondját viselte - etette, itatta, szép ruhába öltöztette -, gondolta Szömörce, ennyit igazán megtehet, és mesélni kezdett a sárkánynak. Teltek a napok, a hetek és a hónapok. Egyszer aztán azon kapták magukat, hogy egymásba szerettek! Az ám! De a sárkány mégsem vehette feleségül Szömörcét!
Ezért aztán a sárkány útra kelt, hogy felkeresse, a messze földön híres Ezüst boszorkányt, hogy megkérje, változtassa őt halandóvá. Száz és száz király birodalmán átrepülve végül rátalált az Ezüst boszorkány házára. Mikor odaért, bekopogott az ajtón. Egy gyönyörű ezüsthajú boszorkány nyitott ajtót. A sárkány azt mondta:
- Adjon Isten szép napot boszorkány asszonyság!
- Nagy szerencséd te sárkány, hogy ilyen szépen köszöntöttél, máskülönben szétszaggattak volna a farkasaim! Mondd, hát mi végett kerestél meg engem!?
Azzal elmesélte a történetét töviről-hegyire a sárkány.
- Szívesen segítenék rajtad, de nekem nincs ennyi hatalmam. Keresd meg a nővéremet, az Arany boszorkányt, ő talán segíthet!
Mielőtt útnak eresztette volna, adott neki egy szálat a hajából, ami nyomban egy csudaszép ezüstkendővé vált. Meghagyta, hogy amint találkozik a nővérével, mutassa meg neki a kendőt, így az tudni fogja, hogy a húga küldte.
Röpült hát tovább a sárkány, majd három hónapig csak röpült, mire elérte az Arany boszorkány házát. Mikor megérkezett, bekopogott az ajtón. Egy gyönyörű aranyhajú boszorkány nyitott ajtót. A sárkány ismét azt mondta:
- Adjon Isten szép napot boszorkány asszonyság!
- Nagy szerencséd te sárkány, hogy ilyen szépen köszöntöttél, máskülönben szétszaggattak volna a medvéim! Mondd, miért kerestél meg engem!?
Úgy tett, ahogy az Ezüst boszorkány meghagyta. Miután őneki is elmesélte a történetét, így szólt a boszorkány:
- Sajnos én sem tudok segíteni rajtad kedves sárkány, de a nővérem, a Gyémánt boszorkány bizonyosan tud!
Azzal ő is kitépte egy szál haját, ami azon nyomban aranyszínű kendővé vált! Ez a boszorkány is meghagyta, mutassa fel a kendőt, hogy húga tudja, ő küldte el hozzá! Elindult a sárkány, hogy megkeresse a Gyémánt boszorkányt.
Röpült, csak röpült, amíg meg nem pillantotta a harmadik boszorkány házát. Ott leszállt, és bekopogott. Őt is, - mint a testvéreit – illendően köszöntötte. Elmesélte, mi járatban jött hozzá, majd megmutatta a kendőket.
- Jöjj hát derék sárkány, elkészítem neked a varázsitalt, ami segít rajtad!
Három nap és éjszaka várt türelmesen a sárkány mire elkészült az ital. Amint megitta, láss csodát, egy daliás, holló fekete hajú királyfi termett a boszorkány előtt! Kabátja és csizmája vörös sárkánybőr volt.
A Gyémánt boszorkány is adott egy hajszálat – ami nyomban gyémánt kendővé változott – a Vörös királyfinak – mert immár így hívták – és azt mondta:
- Fogadd el tőlem és a húgaimtól nászajándékba ezeket a bűvös kendőket.
- Az ezüst kendőt, ha leteríted, az nyomban annyi finom ételt varázsol eléd, amennyit az éhséged kíván!
- Az arany kendőt, ha megrázod, éppen annyi aranyat hullajt magából amennyire szükséged van!
- A gyémánt kendőt, ha feldobod az égre, egy gyönyörű hófehér paripa száll eléd, hogy oda röpítsen, ahová akarod! Csak annyi a dolgod, hogy háromszor megsimogatod ezüstös sörényét, és a fülébe súgod az úti célodat!
A királyfi megköszönte a szép ajándékokat, felszállt a hófehér paripára, háromszor megsimogatta a sörényét és belesúgta a fülébe:
- Vigyél haza tündérszép Szömörce királykisasszonyomhoz!
Azzal hipp-hopp ott teremtek Szömörcénél, aki alig akart hinni a szemének csodálkozásában. Ezután, örök hűséget fogadtak egymásnak az öreg király várában, és azóta is boldogan élnek, ha még meg nem haltak!
Itt a vége, fuss el véle, a mesének vége!
Mostanában Bobojsza gyakran jön oda hozzám, hogy beszélgessünk. Ilyenkor előbb utóbb valahogy mindig Misinél, a nagy szerelménél kötünk ki. Csillogó szemmel meséli, hogy alvás közben - mikor az óvónénik nincsenek a csoportszobában – „cókolóztunk a Miszivel” Kíváncsi vagyok, ezért faggatom tovább miről is kell még tudnom Misivel kapcsolatban. Hát…nagy mázlista ez a kis fickó, az biztos. Ugyanis lányom elmondása alapján Misifiúnak két szerelme is van, az egyik Bobojszám, a másik Boboj legjobb barátnője. És igen. Naphosszat „cókolóznak” felváltva személyt és helyszínt, mindezt úgy, hogy a két lány még egyszer sem veszett össze emiatt. Valahogy természetes a számukra ez a helyzet. Én szeretem Misit, és Vivit, Vivi szereti Misit és engem, és Misi is szeret minket. Így látják. Nincs féltékenység, nincs birtoklási vágy, csak szeretet.
