2010. január 25., hétfő

Ahogy kéz a kézben...


...sétálunk reggel az oviba, aztán délután hazafelé, mindig elérzékenyülök kicsit. Annyira jó érzés fogni a pici, puha, megelg kezüket. Nem tudom még hány évig engedik ezt nekem, de addig kiélvezem minden percét! :)

2010. január 14., csütörtök

Mi, és a scrapbook

Jelentem scrapbook mániás lettem. Teljesen beleszerettem, Kököjsziéknek ezt a manós hátteret, és fejlécet is ezzel a „technikával” készítettem. Pár nappal ezelőtt Kököjszi hazahozott egy rajzot, amit az oviban készített. Nagyon megtetszett, és arra gondoltam miért is ne lehetne a rajzaiból olyan képeket készíteni, amiben benne van Ő is. Az eszközök, és a képek már készen álltak, ezért nekiláttam. Íme az első közös (merthogy együtt találtuk ki, hogy az eredetin kívül még mivel „színezzük”) alkotásunk:


Elhatároztam, hogy sok ilyen képet készítek majd, aztán csinálok egy albumot nyomtatott formában. Emléknek, és ajándéknak is egyaránt jó lesz. Szerintem :)

2010. január 5., kedd

Következő életünkben

Tegnap, mikor hazafele sétálgattunk, megláttunk egy csudaszép cicát. Nyávogott, mi természetesen visszanyávogtunk neki, mert ugye azt úgy illik. :) Felnőtt létem teljes tudatában végignyávogtam a fél utcát. Nem, nem vagyok bolond, csak a gyerekeim kérdezgették, hogy ezt, meg azt hogyan mondják a cicák. Aztán kicsit elszaladt velünk a ló (igen, ezt is lehet még fokozni :) ), és azon kaptuk magunkat, hogy már azt latolgatjuk, hogy következő életünkben (amikoris persze macseknak születünk, és alkotunk egy szép nagy macska klánt) milyen gazdit is szeretnénk. Egy öreg néni fog minket befogadni, ebben mindenki egyetértett, akinél meleg van, és mindig kapunk (napi 3 alkalommal) finom étkeket, és aki esténként a tűzhely előtt üldögélve mesét olvas nekünk. Mi meg hálából játszunk a gombolyagokkal, és a néni unokáival. Sőt, még azt is megengedjünk, hogy a kis lurkók meghúzzák a farkunkat.


Aztán ma valahogy ráakadtam néhány igen kényelmesnek kinéző cicaágyikóra. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy következő életem gazdijának üzenjek most: Izé, esetleg lehetne, hogy már az első együtttöltött karácsonyunk alkalmával meg tetszik lepni engem egy ilyennel? Nyáúú.



Vagy esetleg egy ilyennel?