2009. november 18., szerda

Hit, vagy logopédia

Bobojsza állandóan belóg a hittanórákra (gyanítom, leginkább az ajándékba kapott kártyák miatt). Kököjszi megkérdezte valamelyik nap, hogy járhat-e ő is. Rólunk tudni kell, hogy nem igazán rajongunk a különböző egyházak, illetve hitek iránt. Nem mondom, hogy nem hiszünk, de nem igazán abban, amiben mások. Tiszteletben tartjuk mások hitvilágát, de mi nem „köteleztük el” magunkat. Ez az oka annak, hogy anno úgy döntöttünk nem kereszteljük meg a gyerekeinket, ha felnőnek, majd szabadon döntenek arról, hogy mi a jó nekik. Egy szó, mint száz, azt mondtuk, próbálja meg, ha tetszik neki, akkor megengedjük. Ma vacsoránál megkérdeztük, hogy ment-e hittanórára. A következő választ kaptuk: „Megkérdeztem, hogy mehetek-e, de azt mondták, hogy nem, mert nem vagyok beszédhibás!”


Kis lüke, hát nem a logopédustól kérdezte meg!? :)

2009. november 12., csütörtök

Az igazság…

Ha valaki esetleg nem tudná, akkor tájékoztatásul közlöm, hogy minden ember 6 ujjal születik, csak még baba korunkban „elhagyjuk” a hatodikat….legalább is Kököjszim szerint. A hatodik ujjat pontosan a hüvelykujj és a mutatóujj közötti helyre kell elképzelni. Mert ugyan milyen más oka lehet annak a hézagnak ott?

2009. november 10., kedd

Egy tökéletes világban.... 1. rész

Tegnap hazafelé menet beszélgettünk Kököjszivel. Kissé elkalandoztunk, aminek az lett az eredménye, hogy kitaláltuk a tökéletesen működő világot. Izé…csak egy részletét, de még dolgozunk a többin. Egyelőre addig jutottunk, hogy nem nekünk kell megoldani reggelente a munkahelyre, és óvodába járást, hanem a házunk szépen elbaktat velünk, majd délután a kellő időben értünk is jön. Természetesen otthon vár a finom vacsora, amit a mi házunk napközben már megfőzött, és persze be is vásárolt mindent. Mert a mi házunk szeret minket. Folyt. Köv. … remélem :)

2009. november 9., hétfő

Hullócsillag

Kököjszim kérdezi: tényleg léteznek hullócsillagok?
Válaszolok neki, hogy igen.
Gondolkodik, majd félve megkérdezi: én is kaphatnék egyet?
Mosolygok, és azt mondom neki, majd nézünk neked egyet az égbolton!
Csodálkozva néz rám. Olyan is létezik? És lehet ott mindent venni, ami az égen van?

2009. november 5., csütörtök

Tiszta logika

Kököjszi jön, hogy vásárolna 2 Kinder tojást. Egyet magának, egyet pedig Bobojszának természetesen. Mondjuk neki, hogy rendben, de nézze meg mennyibe kerül, és számolja ki a perselyéből a pontos összeget. Nézi az árát: 205 Ft. Elszalad, majd visszajön összesen 50 Ft-tal. Nézek bután, majd elmagyarázza: hozott ugyebár két 20 Ft-ost, és két darab 5 Ft-ost. Na mármost a levezetés a következő: a 20Ft-os mellé odatette az 5 Ft-ost, így lett belőle 205 Ft. Mosoly és meghatódás az arcunkon, de kénytelenek vagyunk valahogy elmagyarázni neki, hogy sajnos a felnőttek cudar világában nem így működnek a dolgok. Próbálkozunk a felnőtt logikával, hogy kiolvassuk neki az összeget, miszerint kétszázöt forint. Mint az idióták, szótagolva, hogy megértse a gyerek. Elszalad megint, és visszatér két darab százforintossal. Megint nézek bután, megint elmagyarázza: „azt mondtátok, hogy van benne száz is”. Ezzel vitatkozni nem lehet. Győzött a tiszta logika.

Őszinteség

Hajnali 4 (vagy fél 5, a fene se lát még olyankor rendesen), nyílik az ajtó, belép rajta a csipás Bobojsza és közli: "Kököjszinek fáj a füle, és hisztizik, csináljatok vele valamit!" Majd távozik.

*

Réges-régen, mikor még kisgyerek voltam, egy nap elhatároztam, hogy naplót vezetek majd, és mindent leírok, ami történt velem, hogy mikor felnövök, és én is szülő leszek, ne felejtsem el milyen volt gyereknek lenni. A dolog azon a ponton dőlt meg, hogy még nem tudtam írni. :)