Én Hősöm!

Tegnap voltunk Kököjszivel a sebészetem, a héten már másodszorra ugyanis begyulladt a körömágya… nem részletezném, elég annyi, hogy ramatyul néz ki szegénykém. Minden alkalommal, mikor orvoshoz megyünk, és benne van a pakliban valami fájdalmas, olyankor előre megbeszéljük, elmondok neki mindent, hogy ne akkor kelljen szembesülnie. Eddig nagyon jól bevált ez a módszer, soha semmi hiszti, sírás meg ilyesmi nem volt. Most sem. :) Légyeg, hogy kinyomkodták neki a kinyomkodni valót, azt mondta a dokinak, hogy nem fáj. Csak úgy megjegyezném, hogy én rosszabbul viseltem az egész hercehurcát, mint Ő. Végül én fogtam meg a kezét. :) Este kötéscserére kerül a sor, szólok neki előre, hogy ki kell nyomiznom megint, nehogy jobban begyulladjon. Szól, hogy óvatosan, hogy ne fájjon. A következőképpen zajlott a további beszélgetésünk:

Én: Majd finoman csinálom, de azt mondtad, a Doki bácsinál sem fájt.

Kököj: De fájt!

Én: Akkor miért nem szóltál? Még kérdezték is, te meg azt mondtad, hogy nem fáj.

Kököj: Mert nem akartam, hogy szomorú legyen a Doki bácsi, amiért fájdalmat okoz nekem!



Nem érdekel, ki mit mond, ezt a gyereket csak szeretni lehet! :) meg puszilgatni…meg ölelgetni. Szeretem na. Mert megérdemli. Punktum.



Aztán…

Hazafele menet, megkérdezte, hogy ehetünk-e fagyit. Miután napi rendszerességgel kérdezgetik már tőlem, - tekintettel a nehezen elmúló orrfolyós időszakra mindig halogattam – gondoltam eljött az idő egy gombóc jól megérdemelt fini fagylaltra. Vettünk is egy-egy gombócot, de meg kellet kérnem Kököjt, hogy várjon meg a bejárat előtt a fagyikkal, míg én veszek kenyeret a péknél. Mikor már majdnem végeztem, láttam, hogy megette az övét és lefele görbülő szájjal néz rám. Mondtam neki, hogy megeheti nyugodtan az enyémet is, ha szeretné. Még mindig sírásra áll a szája. Kérdezem tőle mi a baj. Válasz: „Leejtettem a fagyidat, ne haragudj!” Mondom, nem haragszom, semmi baj, kidobjuk, mehetünk haza. Már sír. Nem győzöm mondogatni neki, hogy biz’ isten nem haragszom, ne sírjon már. „De végre vettél nekem fagyit, erre leejtem a tiédet!”

Mosolyogtam, kapott puszit, és hazablattyogtunk.