Édes betűcsere

Bobojasza mondta: "Anya, egész alvás után porogott a kocakom!"

:D Iyenkor meg tudnám zabálni!

A kijelentés amúgy a frissen kisütött meggyes kalácsnak szólt inkább, ami az asztalon várja, hogy elfogyasszák :)

(recept innen)

Kököjszi és Mátyás király

Egyik nap Mátyás királyról szóló mese ment valamelyik adón, és szóltunk a gyerekeknek, hogy nézzék meg. Gondoltuk jó lesz, ha nem csak a mai színvonaltalan, tanulság nélküli meséket nézik, hanem valami értelmeset is. Vége a mesének, kérdezzük őket, hogy tetszett-e nekik. Kököjszi közli, hogy ez a Mátyás egy gonosz király volt! Na, mindenre számítottunk, csak erre nem. Persze faggatni kezdtük, miért is gondolja ezt. A gyerekem a következő tanulságot vonta le a nagy átlaggal ellentétben: mivel Mátyás király csak dolgoztatta az embereket, valamint néha a körmükre nézett álruhában, nem lehet más csakis gonosz. : )


Aztán egy hosszas magyarázkodás és példák tömkelege végül meggyőzte őt, hogy Mátyás inkább bölcs, mint gonosz király volt. Na, azóta más a téma. Azóta már az egész család tudja, hogy Mátyásnak legalább 100 bölcsesség foga volt, különben hogyan is lehetett volna annyira bölcs!? Úgyhogy az lett a vége, hogy Kököjszi epekedve várja, hogy neki is kinőjön minimum 10 bölcsességfoga! : ) Mert most már ugye arra hajtunk.

Disznó Bobojszalány

Úgy tűnik gyorsabban érkezett a mesélnivaló, mint azt korábban gondoltam…




Apjuk mesélte a sztorit…

Szombaton este dolgoztam, ezért Apa maradt otthon a gyerekekkel. Szólt Bobojszának, hogy kimegy cigizni a kertbe. Közben a kapuban összefutott egy ismerőssel, úgyhogy beszélgettek kicsit. Eközben Bobojsza azt mondta Kököjszinek, hogy Apa elment vásárolni, csak ketten maradtak otthon. Az én drága Kököjszim nem esett kétségbe, felöltözött, majd felöltöztette a hugit is, hogy átmenjenek nagyapáékhoz, mert ugye nem maradhatnak egyedül a lakásban. Apa arra érkezett, hogy menetkész állapotban állnak a gyerekek az ajtóban, és Kököjszi néz rá kérdőn, hogy „hát itthon vagy?”. Na, ilyen a mi Bobojszánk. Egy büdös kis Banya! :)



Bele se merek gondolni, hogy mi lesz, ha Boboj a pubertás korba ér majd. Rettegek. Szerintem joggal. :)

Okos kis Kököjszim

Megtanult olvasni. Ezt most már nyugodt szívvel kijelenthetem, ugyanis az történt, hogy egyik nap írtam össze a bevásárló listát, Kököjszi ott állt mellettem, egyszer csak felkiált: „Ajándék? Veszel nekünk ajándékot?” Ezt meg honnan veszed, kérdeztem. „Hát odaírtad!” Jó persze, nem egyik napról a másikra lett belőle olvasni tudó gyermek :) Már jó ideje kérdezget minket, hogy melyik milyen betű, olvassuk az utcatáblákat, feliratokat…stb. De eddig még úgy éreztem vannak tátongó lukak tudásában. Eddig. :)

(kép innen)

Bobojsza meg egyre szemtelenebb…..mindezt úgy, hogy közben az ember elolvad, ha rá néz…..nincs igazság…de erről majd máskor :)

Hit, vagy logopédia

Bobojsza állandóan belóg a hittanórákra (gyanítom, leginkább az ajándékba kapott kártyák miatt). Kököjszi megkérdezte valamelyik nap, hogy járhat-e ő is. Rólunk tudni kell, hogy nem igazán rajongunk a különböző egyházak, illetve hitek iránt. Nem mondom, hogy nem hiszünk, de nem igazán abban, amiben mások. Tiszteletben tartjuk mások hitvilágát, de mi nem „köteleztük el” magunkat. Ez az oka annak, hogy anno úgy döntöttünk nem kereszteljük meg a gyerekeinket, ha felnőnek, majd szabadon döntenek arról, hogy mi a jó nekik. Egy szó, mint száz, azt mondtuk, próbálja meg, ha tetszik neki, akkor megengedjük. Ma vacsoránál megkérdeztük, hogy ment-e hittanórára. A következő választ kaptuk: „Megkérdeztem, hogy mehetek-e, de azt mondták, hogy nem, mert nem vagyok beszédhibás!”

Kis lüke, hát nem a logopédustól kérdezte meg!? :)

Az igazság…

Ha valaki esetleg nem tudná, akkor tájékoztatásul közlöm, hogy minden ember 6 ujjal születik, csak még baba korunkban „elhagyjuk” a hatodikat….legalább is Kököjszim szerint. A hatodik ujjat pontosan a hüvelykujj és a mutatóujj közötti helyre kell elképzelni. Mert ugyan milyen más oka lehet annak a hézagnak ott?

Egy tökéletes világban.... 1. rész

Tegnap hazafelé menet beszélgettünk Kököjszivel. Kissé elkalandoztunk, aminek az lett az eredménye, hogy kitaláltuk a tökéletesen működő világot. Izé…csak egy részletét, de még dolgozunk a többin. Egyelőre addig jutottunk, hogy nem nekünk kell megoldani reggelente a munkahelyre, és óvodába járást, hanem a házunk szépen elbaktat velünk, majd délután a kellő időben értünk is jön. Természetesen otthon vár a finom vacsora, amit a mi házunk napközben már megfőzött, és persze be is vásárolt mindent. Mert a mi házunk szeret minket. Folyt. Köv. … remélem :)