Hit, vagy logopédia

Bobojsza állandóan belóg a hittanórákra (gyanítom, leginkább az ajándékba kapott kártyák miatt). Kököjszi megkérdezte valamelyik nap, hogy járhat-e ő is. Rólunk tudni kell, hogy nem igazán rajongunk a különböző egyházak, illetve hitek iránt. Nem mondom, hogy nem hiszünk, de nem igazán abban, amiben mások. Tiszteletben tartjuk mások hitvilágát, de mi nem „köteleztük el” magunkat. Ez az oka annak, hogy anno úgy döntöttünk nem kereszteljük meg a gyerekeinket, ha felnőnek, majd szabadon döntenek arról, hogy mi a jó nekik. Egy szó, mint száz, azt mondtuk, próbálja meg, ha tetszik neki, akkor megengedjük. Ma vacsoránál megkérdeztük, hogy ment-e hittanórára. A következő választ kaptuk: „Megkérdeztem, hogy mehetek-e, de azt mondták, hogy nem, mert nem vagyok beszédhibás!”

Kis lüke, hát nem a logopédustól kérdezte meg!? :)