Pontosan tíz óra húsz perckor…

…töltötte be Buborék, azaz Bobojsza a negyedik életévét. Jelentem tegnap kibulizta magát, ezért reggel kicsit nehezebben kelt fel, morcosabb is volt mint általában, de nem kell megijedni, ugyanolyan huncut mosolya volt, mint az elmúlt négy évben.


Kis mese Róla:

- Bobjsza mestere annak, hogy bármilyen disznóság elkövetése után képes elérni, hogy az ember harag helyett imádattal halmozza őt el. Egyszer nagyon mérges voltam rá valamiért, szidtam, mint a bokrot, erre szeretetteljesen megfogta az arcom a pici kezeivel, odahúzott magához (én még mindig leteremtem éppen), majd nyomott egy puszit, és közölte, hogy „szeretlek”. Ember legyen a talpán, aki ilyenkor nem neveti el magát, és öleli át a gyerekét!

- Valamint Bobojsza mestere a hülyére vevésnek is. Úgy másfél éves lehetett, mikor egyszer csak elkezdett keservesen sírni. Apja rohan hozzá, aztán csak ezt hallom: „megint bevettem” Bobojsza képes volt vigyorogva olyan keserves sírást imitálni, mintha nyúznák. Mindezt persze csakis a saját szórakoztatására :)

- Mindezek mellet azért nagyon jó testvér. Mondjuk volt kitől tanulnia, mert Kököjszi is jó testvére.

- És végül: Bobojsza gyönyörű. Igen, tudom, anyja vagyok, ez egyenlő az elfogultsággal, de tessen elhinni, nem csak én látom így. Mikor én születtem, és édesanyám kérdezte apumat, hogy milyen vagyok, apum csak ennyit mondott: „Hát…lila, és ordít” Amikor Bobojszát meglátta, ezt mondta: „Olyan, mint egy porcelánbaba” Ugye a különbség világos :)

- Porcelánbabánk:

Boldog szülinapot! :)